»»» Ingyenes szállítás Magyarországon belül! «««

Fru Farkas

Fru Farkas Ausztráliában élő magyar illuszrátor munkáit az Instán fekeztük fel - a bicajozó lemúr és barátai első pillantásra hatalmas kedvenceink lettek, ezért nagy öröm számunkra, hogy Fru elfogadta a felkérésünket egy közös tetkókollekció létrehozására! Az együttműködés keretében három minta készült, melyek mostantól elérhetőek webshopunkban! Készítettünk egy rövid interjút Fruval, ismerjétek meg az ő kedves világát!

Mikor jöttél rá, hogy grafikus/illusztrátor leszel?

Egészen pici koromban. Az sosem volt kérdéses számomra, hogy illusztrátor szeretnék lenni - persze ezt a szót akkoriban még nem ismertem. Ovis koromban a legjobb barátommal már nagyon szerettünk volna iskolások lenni, ezért egész nap kis tankönyvek készítésével foglalatoskodtunk, amit egyszerűen imádtam. Ő ,,írta” a tananyagot, én pedig rajzokkal egészítettem ki őket. Otthon a macskáimnak és a hörcsögömnek csináltam kis könyveket, amelyeket mindig illusztráltam is. Tulajdonképpen folyamatosan történeteket rajzoltam, amiben nagy támogatóm volt a Nagyikám és Anyukám, akik mindketten tanárnénik, hatalmas fantáziával.

Hova jártál iskolába?

Sajnos soha nem volt elég önbizalmam beiratkozni művészeti iskolába. Mindig azt hittem, hogy vannak, akik erre születtek, és vagyok én, aki ugyan szerelmes ebbe a világba, de nincs esélye benne. Így végül az ELTE-n végeztem pszichológusként, amit viszont egyáltalán nem bánok. Fél évet tanultam a KREA belsőépítész szakán (akkor sem mertem grafikus szakra jelentkezni), ami színelméleti alapozásnak jó volt, de a szívem az illusztrációk világában maradt, így abbahagytam. Végül 2 éve kattant át bennem valami és kezdtem el tudatosan tenni az álmomért – azóta igyekszem szorgosan megtanulni mindent, amit csak lehet az illusztrálásról.

Miről ismerhetünk Téged leginkább?

A stílusom alakulóban van és folyamatosan kísérletezem új technikákkal is. De szeretném azt hinni, hogy a kedves, kicsit bohókás állataimról és ártatlan, abszurd történeteikről felismerhető vagyok.

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

Hogy azt csinálhatom, amiben szenvedélyesen el tudok mélyedni. És hogy magam osztom be az időmet, nem kell keretek közé szorítanom, hogy mikor vagyok kreatív. No meg persze hogy akár egész nap pizsiben lehetek munka közben is.

Mi volt a kedvenc munkád, milyen típusú feladatokat szeretsz a leginkább?

Minden eddigi munkámat nagyon szerettem és nagyon hálás vagyok értük. A legjobban az olyan típusú feladatokat szeretem, amelyekben túl kell lépni magamon, tanulnom kell valami újat vagy akár csak egy tőlem megszokottól eltérő színpalettával kell dolgoznom. Ha ki kéne emelnem egy munkát, akkor talán a Pauzával közös alkotást mondanám. Nagyon jó volt, hogy partnerként tekintettek rám, bevontak a tervezési fázisokba, és adtak a véleményemre. Az abszolút kedvencem ebben a folyamatban a kirakatfestés volt, ami előtt annyira izgultam, hogy elmondani sem tudom. Végül amint húztam egy vonalat az üvegre, biztonságban éreztem magam és életem egyik legszebb emléke maradt.

Mivel foglalkozol a grafika mellett?

Ha nem rajzolok, agyagból készítek kis tálkákat, állatfigurákat és miniatűr vázákat rendelésre. Emellett tavaly elindítottam egy projektet, amely során a fogyatékossággal élő állatokra és az örökbefogadásukra szerettem volna felhívni a figyelmet. Az illusztrációimból készült kitűzők megvételével egy kis budapesti macskamentő szervezetnek gyűjtöttem adományt és ezt szeretném a jövőben megismételni.
Előszeretettel készítek animációkat és kisvideókat is – bár ezekkel főleg a családomat szórakoztatom. Illetve szeretek új technikákkal és módszerekkel kísérletezni.
A szabadidőmben próbálok eltávolodni a kreatív tevékenységektől, mert félek a kiégéstől. Sok időt töltünk a szabadban a barátommal, sportolok, társasjátékozunk a barátainkkal, nagyon szeretek elmélyedni egy jó könyvben és sütit sütni is. 

Mi lenne az álommunkád?

A legnagyobb álmom mesekönyvek illusztrálása lenne. De különben amit most csinálok, már maga az álommunkám. Annyival azért kiegészíteném, hogy velem van a cicám és mondjuk hetente 2-3 alkalommal bejárok egy közösségi irodába dolgozni. Nagyon szeretem a szabadúszó életmódot, de elég magányos tud lenni. És mondjuk még jó lenne az is, ha minden nap hozna nekem egy túrósbatyut egy mosómedve. Vagy kettőt. De persze ez már csak hab lenne a tortán.

Hogyan dolgozol és milyen egy napod?

A délelőttöket általában e-mailek megválaszolásával és adminisztrációs teendőkkel töltöm, hogy gyorsan túllegyek ezeken és már ne lógjanak a fejem felett. Aztán mindig teszek egy nagy sétát a parton, mielőtt nekiülnék festeni. Gyakran több munkán is dolgozom egyszerre, amit külön szeretek, mert lehetőséget ad arra, hogy eltávolodjak kicsit a projektektől és friss szemmel tudjak visszatérni hozzájuk. Általában 6-7 körül ér haza a barátom, ekkor én is félreteszem már a munkát és együtt főzünk vacsorát. Beszélgetünk, sorozatot nézünk, elmegyünk együtt is sétálni egyet vagy csak nintendozunk, alvás előtt pedig még olvasunk egy kicsit.

Kik inspirálnak?

A legnagyobb inspirációm egyértelműen a barátom, aki hasonlóan fantáziadús és elvont. Csak egy beszélgetés vele teljesen feltölt új ötletekkel és ő maga is nagyon kreatív új történetek és karakterek kitalálásában. Arról nem is beszélve, ahogyan ő éli az életet, az már önmagában inspiráló. A másik nagy inspiráció-forrásom a családom, akik nagyon  bolondosak, a szó legkedvesebb értelmében. Talán ők sem tudják, de mindegyik illusztrációmban ott bujkálnak valamilyen formában és ez nekem nagyon fontos.
A természet, főleg az állatok is nagy hatással vannak rám. Volt szerencsém egészen különös állatokkal találkozni itt Ausztráliában, akik akár egy meséből is előléphettek volna.

Hogyan lesz egy ötletből, hangulatból alkotás? Milyen technikákkal dolgozol?

Általában csak megjelenik egy kép vagy történet a fejemben, és szinte látom magam előtt a vonalakat. Ha van időm, akkor egyből elkészítem részleteiben. Ha nincs, akkor gyorsan leskiccelem és később visszatérek hozzá.
Vízfestékkel és gouache-sal dolgozom és ha van a fejemben egy világos kép, akkor nem szoktam ceruzával sem előrajzolni, egyből nekiesek. Általában a kész képet beszkennelem és digitálisan hozzáadok még pár részletet vagy javítok rajta.
Nagyon ritkán csinálok illusztrációkat csak digitálisan – valahogy nem érzem a kapcsolódást velük, mintha hiányozna a lélek belőlük. Érdekes módon más alkotók digitális munkáinál nincs ilyen érzésem.

Milyen zenét hallgatsz munka közben?

Nagyon ritkán hallgatok zenét munka közben, mert elvonja a figyelmem a saját belső hangomtól. Szerencsére nagyon természetközeli helyen élünk, így a madárcsivitelés a kedvenc háttérzajom.
De ha zene, akkor Dave Brubeck, Miles Davis, The Beatles vagy a Twin Peaks filmzene megy nálunk általában.

Mit tanácsolnál a pályakezdő alkotóknak?

Hogy legyenek szerények, de bízzanak is magukban. Segítsenek egymásnak, és ne féljenek a kudarcoktól. Élvezzék az utat, amin járnak és mindig keressék a fejlődés lehetőségét.

Kik a kedvenc hazai és külföldi illusztrátoraid/grafikusaid?

Hazai illusztrátorok közül Mészely Ilka és Orosz Judit munkáit imádom. Külföldiek közül Cécile Metzger és Carson Ellis művészete van rám a legnagyobb hatással.